6.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket, és ha igen iratkozzatok fel. Sokat jelentene :)
Jó olvasást! :)
Az éjszakám borzalmas volt. Valami elképesztően rossz…
Az egész úgy kezdődött, hogy este 10-kor a kerti tóban „pancsoltam”. Felemelő érzés volt mint ne mondjak. Miután sikeresen kikászálódtam, semmi másra nem vágytam csak egy jó kis zuhanyra, meg a pihe-puha ágyamra. Csak a szuper tervem ott fuccsolt be, hogy Adam előbb ért a házhoz, mint én. És természetesen el is foglalta a fürdőt. Bosszankodva ültem le a kisfolyosón elhelyezett sámlira, arra várva, hogy a hülye gyerek elkészüljön végre. De nem készült. Már vagy fél órája ültem a folyóson vak sötétben (mert ugye a többiek már lefeküdtek…) és mikor felkapcsoltam a villanyt egy párnát dobott valaki a képembe. Gyorsan le oltottam, nehogy még egy ébresztő óra is a fejemen landoljon, inkább jöjjön a sötétség.

Csak a víz zubogását hallottam, meg néha-néha halk lépteket, de mikor már vagy egy órája nem nyílt ki az az ajtó, dühösen felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
- Azonnal gyere ki, mit csinálsz már annyi ideig?? – kiabáltam suttogva(?), de mint később is rájöttem nem lehet suttogva kiabálni, így a hangom kissé Darth vader-esre sikeredett. Belerúgtam az ajtóba, hogy még drasztikusabb legyen a parancsolgatásom, és végre valami reakciót hallottam.
- Jöhetsz! – kiabálta bentről, én pedig elégedett vigyorral besétáltam a fürdőbe. A mosolyom úgy fagyott az arcomra ahogy van, ugyanis Adam meztelenül szállt ki a kabinból. Egy pillanatra ledermedtem, de amint feleszméltem a bambulásból egy rántással visszacsaptam az ajtót.
- Azt mondtad mehetek! – suttogtam kissé megrökönyödve.
- Azt mondtam jöhetsz, nem azt, hogy készen vagyok. – lépett ki Adam az ajtón, és ezúttal már boxer is volt rajta.
- Neked elment az eszed. – jelentettem ki nyugodtan, majd félre lökve végre elfoglalhattam a fürdőszobát.
Elkezdtem lekapkodni a ruháimat, az előbb történteken merengve, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót. Megpördültem a tengelyem körül majd Adam vigyorgó képét pillantottam meg.
Egy száll fehérneműben álldogáltam szinte sokkos állapotban.
- Húzzál már kifele! – ordítottam majd megfogtam a hozzám legközelebb eső tárgyat (ez esetben egy tusfürdőt) és kecsesen hozzá vágtam.
Nem céloztam valami jól, csupán a lábát találtam el, viszont a tusfürdő egy nagy csapódással kettétört és mindent beterítve szétfolyt a csempén. Mit sem törődve a káoszon amit úgy 5 perc alatt okoztam, egyenesen Adam felé közelítettem egy felmosóval(?). Csak azért, hogy ma este is hozzam a formám, csupasz talpam megcsúszott a kifolyt tusfürdőn és egyenesen Adamre zuhantam. Ő, mintha csak erre várt volna kitárta karjait, és mint ha egy mesében lennénk, elkapott. Ja,csak hogy a mesékben a pasas nem taperolja le a csajt… mint ez esetben.
A lehető leggyorsabban megpróbáltam feltápászkodni, amiben Adam kézségesen segített. Szikrázó szemekkel néztem rá és félő volt, hogy ott helyben kinyírom. Feltehetőleg vette az adást, és vigyorogva kifele hátrált, majd becsukta az ajtót. Ez teljesen megőrült, nem hiszem el, hogy ennyi időt kell vele egyhuzamban eltöltenem, ez kész.
Minden esetre az incidens(ek) után végre elment aludni, úgyhogy nyugalmasan le fürödhettem, bár kissé paranoiás lettem, ugyanis minden rezzenésre magam elé kaptam a törcsimet… km a zuhany alatt, úgyhogy 4 törölközőt vizeztem össze a fürdőzés alatt… hupsz
Szerencsére az éjszaka további része nyugisan telt, bár kissé későn feküdtem le, hajnali fél kettő, hm.

                                  ****************

Na, a késői fekvésnek meg lett az ára….
Reggel 7-kor Sarah jókedvűen szaladgált a szobában, felöltözve pakolászott a strandra. Szinte irigykedve hallgattam kipihent dudorászását és önfeledet készülődését. A többiek is kezdtek ébredezni, ami ajánlott is volt, ugyanis 20 perc múlva a kapunál van a találkozó. Én meg sem moccantam, sőt mintha csak még mélyebben aludtam volna. Sarah hagyott még egy kicsit aludni, aztán szórakozottan piszkált, hogy készülődjek.
- Léna kérlek kelj fel 10 perced van! –ismételgette ezt az egy nyomorult mondatot, amivel kezdett vissza hozni a valóvilágba (pedig de jó volt pezsgő fürdőzni DiCaprioval álmomban)
- Pakolj össze nekem lécci, mindjárt kelek, ígérem. – morogtam a párnámba, abban reménykedve, hogy végre békén hagy. Igazság szerint egy csillagot is lehoztam volna, csak hagyjon már aludni. Bár szerencsére nem volt rá szükség.
- Jó, de ha szólok, felkelsz. – hallottam még a hangját, de abban a pillanatban vissza is aludtam. Nekem hétalvónak, aki rendszerint 11 órákat alszik mindennap, kissé furcsa volt a 6-7 óra. Főleg, hogy ilyen drasztikus csökkenésről van szó.
Ismételt álmodozásomat egy érdes hang zavarta meg.
- Nem tudom, melyik fürdőrucit válasszam neki? – hallottam Sarah hangját.
- Mi a választék? – kérdezett vissza Adam.
Szinte csak meghallottam ezt a két mondatot majd ismét DiCaprioval pezsgőztem egy hotelben, kár, hogy már nem sokáig.
10 perc múlva Sarah éles hangját hallottam meg, ami nem akart halkulni.
- Kelj már föl! – rázogatott barátnőm, de én nem nagyon engedtem.
- Jó, te akartad, hívom Adamet.
Alig, hogy elért a tudatomig ez a pár szó, a szemeim kipattantak és már fel is keltem. Sarah elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy sikerrel járt én meg kölletlenül elkezdtem végre készülődni.
Először a mosdóba mentem, majd miután tisztáztam magamban, hogy nem nézek ki annál jobban mint ahogyan érzem magam, egy gyors sminkkel tűntettem el a fáradság jeleit. Félkomásan felöltöztem, majd mint egy zombi (de ismerős a helyzet..) elsiettem a konyhához.
Éhes nem voltam, viszont tudtam, hogy kávé nélkül állva elalszom, úgyhogy gyorsan szereztem egy pohárral, majd a többiekhez siettem. Szinte már mindenki, a busz mellett állt, felkészülve, és miután konstantálták, hogy én is megérkeztem, végre felszállhattunk.
Az út rövid volt, szerencsére a táborhely a város központjába volt, úgyhogy hamar odaértünk a strandra. A vezetők megpróbáltak minket kisebb csapatokba rendezni, hogy könnyebb legyen a közlekedés, de még így is olyanok voltunk mint a csürhe. Bár miután valaki beordibálta, hogy visszamegyünk, ha nem fogjuk be, végre mindenki beállt a helyére és indulhattunk.
Szabad utat adtak nekünk avval a feltétellel, hogy nem hagyjuk el a strand területét és este 8-ra mindenki a kapunál lesz, indulásra kész.
Sarahval kerestünk is egy árnyékos helyet, és lepakoltuk a cuccainkat.

- Elmegyek felvenni a fürdőruhám. – szóltam barátnőmnek, de helyette máshonnan jött a válasz.
- Segítsek? – kérdezte Adam fülig érő vigyorral. Kicsit bepöccentem rá a tegnapi hülyesége(i) miatt, úgyhogy mint ha meg sem hallottam volna a beszólását a táskámat felkapva elindultam a kis fabódéhoz átöltözni.
bezárkóztam a kabinba és a táskámban kutatva emeltem ki fürdőruhámat. A mozdul reflexszerű volt, no meg az is ahogy elhajítottam. A szemeim kikerekedtek, a lélegzetem pedig elakadt. Egy vörös bikinit tartottam a kezemben, amire esküdni mertem volna, hogy nem az enyém. A felső része őrülten pici volt, ráadásul kis masnik tették lehetővé, hogy a ruha rajtam maradjon. Konkrétan kisebb fodrok takarták a testrészeimet, ami elég aggasztó volt. Az alsó része sem volt túl fényes… Olyan volt mint egy mini francia bugyi. Kicsi és szűk és borzasztó. Gondoltam felpróbálom, hogy megbizonyosodjak arról tényleg annyira szörnyű mint gondolom. Na ez kár volt. A szemeim az eddigieknél is jobban kigűledtek, és teljesen jogosan. A fél mellem kint volt a bikiniből, a fenekemen pedig olyan pici volt az a szar, hogy szinte éreztem ahogy összenyom.
Ebben a pillanatban valaki türelmetlenül dörömbölt az ajtón, mivel se időm se kedvem nem volt visszaöltözni, felkaptam magamra a ruhámat, majd gyorsan kislisszoltam. Sűrű bocsánatkérések közepette hagytam el az öltözőt, és döbbenten vettem észre a már már 5 méteres sort.
Dühösen mentem vissza a helyünkre ahol a többiek már befészkelték magukat.
- Sarah, mi az a borzalom amit ide tettél? – kezdtem halkan és nyugodtan, mert félő volt, hogy letámadom idegességemben.
- Tudod az úgy volt, hogy nem tudtam melyiket rakjam és Adam segített. – mondta ártatlan mosollyal majd lapozott egyet a magazinjában. Hirtelen beugrott a reggeli beszélgetés, de mielőtt kinyírom Adamet még megtudakolok pár dolgot…
- De nekem nem is volt ilyen fürdőruhám. – kezdtem a tiltakozást.
- De volt, együtt vettük, nem emlékszel?
- Nem igazán.
Megfordultam ahol Adam napszemcsiben, már fürdőruhában fürkészte a strandon járkáló embereket (inkább lányokat). Kissé elbambultam felső teste szemügyre vétele közben és lehet, hogy a kelleténél kicsit tovább néztem, de szerencsére az agyamat ismét elfogta a düh, úgyhogy oda mentem hozzá és nem túl finoman megrúgtam az oldalát.
- Au, most meg mi van?? – kérdezte vihogva fújtatva, valószínűleg beszorult a levegője.
- Te raktad ide ezt a fürdőruhát!
- Én csak segítettem Sarahnak. Gondoltam jól fog állni.
Ebben a pillanatban éreztem ahogy az agyam kitisztul. Mint mikor egy függönyt hirtelen lerántunk és megvilágosodik az egész szoba. Persze, erre korábban is rájöttem, de hát hogy lehetne a legjobban visszavágni Adamnek?! Úgyhogy én is kikészítem ahogyan ő engem.
- Talán igazad van. – mondtam végül, majd elkezdtem levenni a ruháimat. Érzékien csináltam, és normál esetben pofon vágtam volna magamat, de az agyamat olyan szinten elborította a bosszú vágya, hogy ez mind nem érdekelt.
A kardigánommal kezdtem, finoman lehajítottam magam mellé, majd a pólómat felnyújtózkodva lehúztam magamról. Éppen annyira akartam evvel a mozdulattal kihasználni a fürdőruha előnyeit amennyire csak tudtam. A nadrágomat lassan gomboltam ki, majd egy lassú óvatos mozdulattal lehúztam. Kissé hátrafordultam, hogy úgy láthassa a műveletet ahogyan én akartam. Amikor végeztem lehajoltam összeszedni az eldobált ruhákat, majd kíváncsian fordultam Adam felé, hogy mennyire volt hatásos a produkcióm. Egy óriási vigyor jelent meg az arcomon ahogyan Adam kidülledt szemeit pillantottam meg, ráadásul esküdni mertem volna, hogy a szája is tátva maradt… Az meg hogy egyes testrésze kifejezetten „értékelte” a produkciómat, csak még jobban vigyorognom kellett. Ha ő így akar játszani, akkor legyen.
Megfogtam Sarah karját és az egyik medencéhez vonszoltam. Kicsit vágytam arra, hogy elengedjem magam és végre azt csináljam, amit eddig is terveztem…. pihenjek.
Elhelyezkedtünk egy direkt sekélyre kialakított részen ahol még fejtámlák is voltak, a kényelem érdekében. Éreztem ahogyan ellazulok és a kis buborékok átjárják az egész testemet. Nagyon pihentető volt és közben Sarahval is tudtunk beszélgetni. Most éppen a krémek káros hatásai volt a téma, amit röhögve veséztünk ki.
Kezdtem egyre álmosabb lenni és rákellet ébrednem, hogy nem fogom tudni kávékkal átvészelni a napot. Elmentem venni egy szendvicset, mert én buta a reggelit is kihagytam annyira siettem,és vissza mentem a pokrócunkhoz. Adam már nem volt a helyünknél, úgyhogy viszonylag kényelmesen elhelyezkedtem.
Kicsit telefonoztam, de a szemhéjaim egyre súlyosabbá váltak. Elpakoltam a cuccaim, majd pár perc múlva, már az igazak álmát aludtam. Valahogy nyugtatóan hatott a távoli vízcsobogás, és beszéd foszlányok. Végre újra DiCaprióval pezsgőzhettem ami elég nyugtatóan hatott az idegrendszeremre. Tudom, nem szerencsés a strandon aludni, mert inkább fürödni kéne meg bulizni, de ha az ember olyan álmos, hogy már a puszta beszéd is megerőltető akkor aludni kell. Körülbelül 1 óra múlva megcsörrent a telefonom. Kicsusszantottam a táskám zsebéből majd a zöld gombot megnyomva a fülemhez emeltem.
- Haló? - szóltam bele rekedt hangon
- Szia Léna, aludtál? - kérdezte Márk a vonal túl oldalán.
- Csak egy kicsit. Elég furcsa éjszakám volt.
- Ohóóó, egy napja vagy ott és máris valamilyen éjszakád volt? - kérdezte hitetlenkedve és szinte már láttam ahogy elvigyorodik.
- Hülye! - nevettem bele a telefonba és csak a fejemet ráztam.
- Osztozni kell a fürdőn, úgyhogy akadt egy kis probléma. De nem történt semmi olyan amire gondolsz.
- Hát jó elhiszem neked, amúgy mi újság?
- Egy strandon vagyunk éppen, úgyhogy szerintem megkeresem a többieket.
- Rendben, akkor hagylak is bulizni.
- Oké, de várjunk csak... Hogy hogy felhívtál?? Ráadásul magadtól? - kérdeztem döbbenten, mert nem hittem volna, hogy Márk magától veszi a fáradságot és felhív.
- Anya adott 1000 forintot ha köszönök neked a helyében is, ma utazott el és nem volt ideje felhívni. - mondta szórakozottan.
- Gondoltam, na mindegy, nem sokára találkozunk, szió! - köszöntem el majd elhúztam az ujjamat a piros gombon és letettem a telefont.
Szinte meg sem lepődtem azon, hogy anya lekente Márkot, hogy felhívjon. Amilyen hülye vesz magának egy karton coca kólát, hogy egész éjszaka filmet nézhessen a haverjaival, meg azt az átkozott zenelejátszóját hallgassa.
Nyújtóztam egyet a pokrócon, hogy újra érezzem a hátamat és a további testrészeimet (mit ne mondjak, nem olyan kényelmes a földön aludni)
Lassan felültem, hogy körül nézhessek, ám abban a pillanatban, hogy a hátam függőlegesen állt, a fürdőruha melltartóm egyszerűen lelibbent rólam.Szinte fel sem fogtam mi történt amikor Adam vigyori képét pillantottam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam magam elé kaptam a kezem, hogy a lehető legtöbbet tudjam takarni. Gyorsan megfordultam , hogy vissza vehessem a fürdőruhám. A lehető leggyorsabban próbáltam cselekedni, hogy minél kevesebb ideig kelljen Adam vigyorgó képét néznem, úgyhogy felpattantam és a legelső emberhez aki erre tartott oda rohantam.
- Bekötnéd nekem? - kérdeztem egy pasitól akinek szemmel láthatólag tetszett, hogy ilyet kérek tőle.
- Persze szivi. - mosolygott rám, majd a hátam mögé állva elkezdte gyártani a kis masnit. 

- Köszi! - néztem rá hálásan majd megfordulva elindultam visszafele.Amint megfordultam a kezemnél megfogva óvatosan visszarántott, és édes mosollyal méregetett.
- Ne már, hogy így lelépsz, legalább a számodat megadhatnád. - nézett rám vigyorogva.
- Esetleg. - válaszoltam kis gondolkodás után. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, és mivel jó fejnek tűnt a pasi, gondoltam nem zavarom el.
- Majd még találkozunk. - mondtam neki kissé halkabban, figyelve arra, hogy alaposabban kihangsúlyoztam, hogy még.
Vette az adást, majd egy kacsintás keretében tovább indult.
Lassan kifújtam a levegőmet, majd bosszúsan elindultam Adamék felé. Egy nagy körben ücsörögtek és nagyban beszélgettek.
Már éppen vettem a lendületet, hogy felpofozzam Adamet, amikor megszólalt.
- Felelsz vagy mersz Léna? - kérdezte csábos vigyorral a képén.
Már majdnem rávágtam, hogy mit képzel már magáról, amikor eszembe jutott hogyan tudnám visszaadni neki az előbbi szívatását.
Ha még jobban megszívatom..
Na jó, hogy őszinte legyek egyáltalán nem szoktam ilyen hülye lenni, de mostanra gátlásokat nem ismerve képes lennék Adamnek visszavágni.
- Merek! - jelentettem ki merészen, majd leülve melléjük kíváncsian vártam a feladatom.
Na akkor játszunk...

5.rész

Sziasztok! Ismét egy kis késéssel hozom a részt, amiért utólag is bocsánatot kérek. Mostantól tényleg megpróbálom tartani azt a 4 napot! :)
Mindenesetre köszönöm a véleményeteket amiket kaptam, nagyon jól esett mindegyik :) Ha gondoljátok iratkozzatok fel, és írjatok kommentet, véleményt akár chaten is :)
Addig is jó olvasást!



Kibontakoztam az ölelésből, majd hitetlenkedve megfordultam. Egy ismeretlen srác állt mögöttem, megszeppent arccal. Makogott valami bocs összetévesztettelek valakivel félét, majd sebes léptekkel elfutott. Na ezt végkép nem tudtam hova tenni, mindaddig ameddig meg nem hallottam a házból ( ahova az ismeretlen ölelgető befutott) nagy kacagásokat.

- Komolyan megölelgettél egy csajt az udvaron? – kérdezte valaki fuldokolva a röhögéstől. Persze, marha vicces…
- Jah, láttad volna az arcát! – nevetgélt ölelgető.
Ekkor esett le, hogy valószínűleg fogadtak, vagy játszanak, vagy valami ilyesmi okból ölelget egy random srác a táborból. Na mindegy.
Pár perc múlva a többiek is elkészültek, úgyhogy indulhattunk végre a rétre (ahol felállították a filmvetítő vásznat). Mivel már sötét volt, óvatosan botorkáltunk a fények felé, hogy elfoglaljuk a helyünket. Páran már lézengtek a pokrócokon, de még nagyon kevesen voltak. Sarahval a pultokhoz mentünk ahol minden féle rágcsálni valókat lehetett választani, volt pattogatott kukorica, gyümölcskehely, chipsz, és még sok minden más. Nagyon designosan volt kialakítva, minden étellel a sulink kezdőbetűje volt kirakva. Hihetetlen, hogy egy sima mozizást is ilyen komolyan vesznek.
Teli kézzel mentünk vissza a többiekhez,ahol megdöbbenve vettem észre, hogy Adam és a társai is megtiszteltek a jelenlétükkel. Kezdett nagyon felhúzni a hülye próbálkozásaival, mert a tervem, miszerint kerülöm őt, eddig a lehető legrosszabb fele halad.

Úgyhogy dühömbe, meg mert úgyis majdnem vízszintesen állt az egyik popcornos zacsi, kissé megdöntöttem a kezeimet, evvel Adamre borítva a fél pattogatott kukit.
A kukorica szemek 70%-a a hajában maradt a többi 30% pedig a vállán és az arcán keresztül lepotyogott a földre. Hát valami eszméletlenül vicces volt amikor megdermedt izmokkal ült szög egyenes háttal egy tál popcornal a fején… Gyorsan letettem a kajákat nehogy még a végén azok meg rajtam landoljanak, majd a lehető legártalmatlanabb pofival néztem Adamre, hogy elhiggye teljesen véletlen volt. Bevallom szép próbálkozás volt, csak kár, hogy esze ágában sem lett volna bevennie, úgyhogy miután leszedegette a maradék popit a fejéről, hirtelen megfogta a derekam, majd egy erős,de óvatos rántással elérte, hogy az ölébe zuhanjak. Olyan hirtelen volt a cselekedet, hogy a végén csak azt vettem észre, hogy az ölében üldögélek.
- Szerinted be is veszem? – nézett rám vigyorogva, majd a kezeivel átkulcsolta a derekamat és magához szorított.
- Engedj már el! – sipítoztam, és elkezdtem ide-oda mocorogni hátha sikerül kiszabadulnom, de azon kívül, hogy csak egyre jobban hozzá dörgölőztem sokat nem értem el vele.
- Ezt csinálhatod nyugodtan! – jelentette ki Adam egyre jobban vigyorogva.
- Szemét! – fujtattam, majd hátradőltem és a lehető legkényelmesebben próbáltam elhelyezkedni.
A mellkasának támaszkodva kezdtem el nézni a filmet, de hiába próbáltam egyszerűen nem tudtam koncentrálni rá. Egyre inkább kezdtem élvezni a helyzetet, ami elég megdöbbentő volt számomra, és miután ezt tisztáztam magamban, egy kisebb sokkot kaptam. Semmilyen formában nem akartam Adamhez vonzódni, mert ő minden volt csak az nem amit én akartam. Jó, helyes volt meg tény, hogy van humora, na de a többi??!! Inkább hagyjuk…
Hirtelen mindenki felnevetett, bizonyára valami fergeteges poénon, de mivel én túlzottan le voltam foglalva a gondolataimmal, csak fapofával ültem….Adam ölében.
Ő is felnevetett, de pechemre észrevette az én reakciómat (azaz, a semmit) amit természetesen szóvá is tett.

-Min gondolkozol ennyire, szivi? – kérdezte felháborítóan magabiztos mosollyal, és látszott rajta, hogy minden tagadásom ellenére is tudja, hogy rajta agyalok.
- Azon, hogy egy seggfej vagy. – duzzogtam, majd visszadőltem az ölébe.
Adam a kezeivel a hajához nyúlt megigazítani, mire én csak tekintetemmel követtem a mozdulatát. Átfésülte barna tincseit, majd szép lassan visszahelyezte a kezét az eredeti helyzetbe.
Ekkor esett le. Basszus. Direkt hagyott menekülő utat, hogy megtudja tényleg annyira irtózom az ölében ücsörögni mint, azt állítom. Mivel megkapta rá a válaszát egy önelégült vigyorral a képén nézte tovább a filmet.
- Engedj el! – próbálkoztam menteni a menthetőt, de Adam csak még szélesebben vigyorgott.
A film végéig is így maradtunk, és már kezdtem elengedni magam, amikor elsötétült a vászon és a világítások kigyulladtak. Ismét mocorogni kezdtem, de Adam még most sem engedett.
-Na jó most már elengedhetsz! - parancsoltam rá, de ő még mindig nem eresztett.
- Mit kapok cserébe? – kérdezte felém fordulva.
- Semmit? – kérdeztem félénken, de a reakciójából kiindulva nem erre a válaszra várt.
Mivel már a többiek is elkezdtek szállingózni vissza a szállásukhoz, Adam is felpattant, bár még így sem eresztett. Kezeiben tartva indult el a kiskapuhoz, én meg (kis naiv)

gondoltam vissza visz a szállásunkhoz. Jah persze, kicsit tévedtem.
A kis kerti tavacskához vette az irányt, én pedig már előre rettegtem mi fog következni.
- Egy kis fürdés? –kérdezte Adam mosolyogva, én pedig sokkot kaptam.
- Mi van? Tegyél le ez nem egy medence, ráadásul koszos és hideg! –soroltam az okokat, hogy miért is nem akarok az említett vízben fürdeni, de a hülyegyereket ez sem hatotta meg.
- 30 fokos, kristálytiszta, és medence formájú. – javított ki még mindig vigyorral a képén.
- Ne már tényleg, ma mostam hajat. – könyörögtem neki, és olyan ártatlan boci szemekkel néztem rá, hogy kezdett megenyhülni. Éreztem, hogy enged a szorításból és megnyugodtam, hogy szerencsére száraz maradok. De abban a pillanatban, hogy Adam lejjebb eresztett, hogy majd letesz, egy kéz egy erős mozdulattal meglökte Adamet, és mind ketten a vízben landoltunk. Dühösen törtem fel a felszínre, valószínűleg meggyilkolni azt aki a vízbe lökött minket.
Szikrázó tekintettél néztem fel….Sarahra, aki feltehetőleg szörnyen viccesnek találta a helyzetet, mondjuk én már kevésbé.
- Miért csináltad ezt!? – fújtattam idegbetegen.
- Nyugi a hajadnak úgy is mindegy, holnap strandra megyünk ott úgy is vizes lesz. – jelentette ki teljesen nyugodtan, mire én csak értetlenül meredtem rá. Sarah aztán a képembe nyomott valami szórólapot, olyasmit mint a kerti mozizásról is kaptunk, csak ezen a holnapi program állt.
Tehát akkor holnap irány az aqupark….
Adam közben oda hajolt fölém, hogy ő is megnézze a lapot, de ez engem kifejezetten zavart. Éreztem meleg leheletét a nyakamon, amitől tiszta libabőr lettem. Ez egyszerre volt rossz és jó érzés ami már megint (vagy éppen még mindig) idegesített. Adam tekintete lassan a nyakamra majd a kezeimre vándorolt, így szembesülhetett a reakciómmal. Na, de csak azért sem adom meg neki a lehetőséget az önelégült vigyorára….
- Brrr, fázom. – jelentettem ki, majd a kezeimet kezdtem dörzsölni, mint amikor egy téli estén teljesen átfagysz és így próbálod magad felmelegíteni. Adam valószínűleg bevette a béna próbálkozásomat, mert különösebb megjegyzés nélkül hagyta az iménti szituációt.
Megkapaszkodtam a tavacska szélében, hogy majd felhúzom magam, de egyszerűen nem tudtam elrugaszkodni. A lábammal lökődtem felfele magam, sikertelenül.
- Sarah segíts már! – nyüszögtem, mert a kezeim kissé elzsibbadtak és félő volt, hogy a nagy erőlködésemben vissza esem a vízbe. Barátnőm kezeit nyújtotta, én meg erősen belékapaszkodtam, hogy végre kitudjak jönni, csak hogy annak a nem normálisnak akkor jutott eszébe, hogy segít egy kicsit a kitámasztásomban. Kezeivel a fenekemhez nyúlt, hogy felnyomjon. Éreztem ahogy ujjait abszolút nem kitámasztáshoz használja, úgyhogy kissé temperamentumosan reagáltam.
Whoa! – sipítoztam, majd egy nagy rántással felugrottam a levegőben. Sarah elvesztette az egyensúlyát, úgyhogy ismételten a vízbe zuhantunk.
Na ha az előbb dühösen jöttem a felszínre, akkor most valószínűleg tomboltam. A szemeim szikrákat szórtak, és ha rajzfilmben lettünk volna tuti fekete viharfelhők lettek volna a fejem fölött. Az, hogy Adam fülig érő vigyorral nézett rám csak még jobban felnyomta a pumpát. Önkívületlen állapotban ugrottam rá és ahol csak értem ott ütöttem. Elegem lett minden hülye próbálkozásából, beszólásából, véleményéből, de tulajdonképpen az egész lényéből. Idegesített minden amit csinált, minden amit mondott, de legfőképpen az, hogy valamilyen szinten élveztem is ezt az egészet. És azt semmi képen sem akartam…

4.rész

Sziasztok! Meghoztam a 4.részt is. Elnézést a késésért, de elutaztam a múlt héten és internet hiányában sajnos nem tudtam feltenni az új részt. Ezenkívül köszönöm azoknak akik feliratkoztak, nagyon örültem.
Mint láthattátok pár dolog megváltozott a blogon, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, és ha van kedvetek írjatok kommentet, vagy akár chaten. :) 


Az út további része nyugodtabban telt mint gondoltam. Nem tudom, hogy a gyógyszernek köszönhetően e vagy a repülőgép immár monoton zötykölődése miatt, de a hideg ablaknak dőlve elnyomott az álom. Persze nem tudtam kipihenni a korán kelés fáradalmait, mivel vagy 10 percenként bele vertem a fejem az ablakba, vagy éppen a fejem vesztette el az egyensúlyát és lecsúszott a fejtámláról kitörve a nyakamat. Bizony, ilyen kényelmes a repülőn utazni…
Úgy 1 óra múlva elégeltem meg a próbálkozást, amikor is már egy nagyobb púp volt a fejemen a nyakam pedig felvett valami eszméletlenül irreális pózt.
Az agyam még mindig azon fázisában volt, hogy azon kattogjon miről feledkezett meg, mondjuk már teljesen mindegy volt de már megszokhattam.
Hirtelen villant be, hogy apuról meg is feledkeztem. Pedig nem kellett volna, hiszen konkrétan neki köszönhetem, hogy most itt lehetek. Erről még nem meséltem, bár igazán meghatározó szempont az életemben.
Tehát lényegében annyi, hogy apu külföldön él, tőlünk ( a családjától) jó messze. Egy elég meghatározó cégnek a vezér igazgatója, így tulajdon képen ő a családunk jövedelem forrása. És most biztos sokan azt mondjátok, milyen jó nekem mert gazdag vagyok, csak az az igazság, hogy ez nem így van. Pár éve amikor apu megkapta ezt a fantasztikus munka ajánlatot, rögtön tudtuk, hogy el kell fogadnia. Természetesen kikérte a véleményünket, és bár majd megszakadt a szívem, de mindenben támogattam. Jó, persze ez nem olyan mint mikor az apukád a katonaságnál szolgál, de az a tény, hogy évente nagyjából kétszer találkozhatunk vele, elég szar. Meg látogatni, meg tudnánk de ez sem anya helyzetének sem apa munkai állapotának nem kedvezne. Ezért minden évben, télen, karácsonykor meglátogat minket, hogy pár napot a családjával tölthessen. Fantasztikus mondhatom, de legalább nem kell szűkölködnünk.
A fanyarú gondolataimat inkább nézelődéssel kompenzáltam, és így töltöttem el az út további részét. Bár igazából ez sem volt sokkal izgalmasabb, de néha jókat kuncogtam a félredőlt fejű, csorgó nyálú emberkéken. A tekintetem Adamre vándorolt, aki talán az egyedüli volt aki nem aludt. A telefonját nyomkodta eszeveszettül. Mivel a nézelődést hamar meguntam, gondoltam megnézem mit csinál. Felálltam, pontosabban próbáltam, de a hülye stawerdes összeszűkült szemekkel engem bámult. Cseszhetem.
Szerencsémre nem kellett sok energiát arra pazarolni, hogy azon gondolkozzak, hogy mit csináljak, mert pár perc múlva megszólalt a bemondó. Monoton hangon ledarálta, hogy 10 perc múlva megérkezünk. Azt hiszem még soha nem örültem valaminek ennyire, de szinte alig tudtam a seggemen megmaradni. Körülöttem mindenki ébredezett, vagy szöszmötölt, felkészülve a leszállásra. Én is rendezkedtem kicsit, de mivel nagyjából nem csináltam semmit, nem volt mit rámolni.
Miután a gép leszállt (egy élmény volt a landolás is) elkezdtünk felszállni a reptéren várakozó buszokra. A csomagjainkat külön intézték, így feltehetőleg mire megérkezünk már a szobáinkba lesz vitetve .
Oda akartam menni Adamhez még a repülős beszélgetést befejezni, de mindig amikor felé tartottam éppen valakivel röhögött, vagy nagyban beszélgetett. Azt meg semmi képen sem akartam, hogy valami eszméletlen filmes poén közben oda totyogok megkérdezni mit akart mondani a repülőn, mert szinte biztos, hogy hülyének nézne, vagy azon lepődne meg, hogy én még órákkal később is ezen agyalok. Na, ezt semmi kép nem akartam.
A helyeket elfoglalva ( nem cécóztunk sokat maximum 20 perces útról van szó) el is indultunk. Rengeteg információt közöltek velünk, köztük azt is, hogy hol fogunk lakni.
Lényegében egy nagyobb telket alakítottak ki, ahol több kisebb apartman ház van. Ezek a kis házak párosával össze vannak kötve egy mini folyosóval. Vannak még különféle épületek, köztük az ebédlő meg a rendezvény terem is. Ráadásul medence is van, aminek külön örültem. A beosztás, hogy ki kivel lesz egy szobában attól függ, hogy melyik osztályba vették fel. Minden ilyen kis páros házhoz tartozik egy fürdő, aminek külön örültem, mert nagyon utálom azokat a közös fürdőket amiket mindenki használ.
A vezető elmondott még pár információt, de a (még)részletesebb infókat a szálláshelyen kapjuk meg. A busz abban a pillanatban, hogy a táborvezető végzett a monológjával be is gurult a helyszínre. Nagyon szép volt a hely, rengeteg virággal, zöld gyeppel, kis halas tóval. Voltfoci pálya, tenisz pálya, meg mindenféle pálya…. A bámészkodásunkat egy másik vezető zavarta meg, majd el is kezdte a beszédét:
- Sziasztok srácok! Köszöntelek titeket az első állomáson! Ezen a héten a megismerkedésen lesz a legfőbb hangsúly. Rengeteg közös programot terveztünk a hétre, hogy összeismerkedjetek, hiszen több éven át együtt fogtok tanulni. Minden nap tájékoztatni fogunk titeket a napi programról, most azonban arra kérnélek titeket, hogy menjetek a szobátokba és pakoljatok ki.
Utána ebédelni fogunk, majd szabad program és este kerti mozizással indítjuk a hetet! – mosolygott ránk, majd tapsolt egyet és mint valami tehén csorda mindenki az ebédlőhöz ment megnézni hányas számú szobát kapta. Mivel nekem semmi kedvem nem volt a tömegnyomorban átfurakodni, Sarah kezét rángatva inkább elmenekültem a dulakodásból. Szép lassan közelítettük meg az ebédlő falára kitűzött lapot, hogy még véletlenül se csatlakozzunk e tömegnyomorhoz.
- Tessék, igyatok! – nyomott hirtelen a kezünkbe valaki két limonádét. Egy csaj éppen szorgosan osztogatta ezeket az italokat az érkezőknek. Örömmel elvettük a poharakat, mert én már tényleg szomjan haltam.

Miután leolvastuk a szobaszámunkat (természetesen egy szobába kerültünk Sarahval, mert még indulás előtt kiharcoltuk, hogy így legyen, és mivel egy osztályba kerülünk nem volt semmi akadálya.)
A limonádénkat szürcsölgetve indultunk meg a házakhoz, hogy minél előbb kipakoljuk a csomagjainkat.
Éppen felléptünk a lépcsőn amikor is az ajtó kivágódott előttem és éppen rám ugorni készült valaki. Mivel a szokás nagy úr, a kezembe fogott limonádét természetesen (totál reflexszerűen) ráborítottam Tarzanra. Totál ledöbbenve, dobogó szívvel álltam egyhelyben, reakcióra várva.
- Mi a szar?! – hitetlenkedett….Adam!!!??? éppen egy citromot levéve a válláról. Egy kis deja vu….
Rám nézett, és gondolom ő is meglepődött, hogy már megint én borítom le. Hupsz…
- Komolyan kezdem azt hinni, hogy direkt csinálod. – húzta mosolyra a száját.
- Már megbocsáss de te ugrottál rám mint valami szteroidos majom. – kezdtem a visszavágást mire ő csak elröhögte magát.
- Az újdonsült szobatársunkat akartam megijeszteni, de ha már itt tartunk, mit kerestek itt?
- Itt van a szobánk, úgyhogy menj innen. – löktem el az útból ...milyen jókedvűek vagyunk ma, khm.
Belépve a helyiségbe megpillantottam a bőröndjeimet, Sarahjéval együtt, tehát akkor nem mi tévesztettük össze a szobaszámot. Önelégült mosollyal megpördültem, majd egy szép nőies hajlással megmutattam Adamnek a csomagjaimra írt nevemet. Erre ő sarkon fordult és ő is megmutatta a nevét. A mosoly ebben a pillanatban fagyott le az arcomról, mire ő látván a kétségbe esett arcomat csak még jobban vigyorgott. Ezt nem hiszem el, még ezen az átkozott utazáson is a 10 méteres közelembe kell lennie, ahh. Jó mondjuk eredetileg nem ellenkeztem volna ennyire, de amióta a repülőgépes beszélgetés óta még csak hozzám se szólt, kicsit bepöccentem rá.
Valahogy össze szedtem magam, és vadul kattogó aggyal próbáltam kitalálni, hogyan tudnánk a (nekem legjobban kedvező módon) megegyezni. Mert azt semmi képen sem akartam, hogy esetleg miközben alszom ellopják a cuccaimat vagy valahogy megszívassanak. ( Ennek azért volt nagy az esélye,mert sajna sajna Adam rájött, hogy a hülye viselkedéseivel totálisan kitud készíteni.
-Na jó, van egy alkum, amit betartva nyugisan átvészelhetjük az elkövetkezendő hetet. – kezdtem, mire mindenki rám pillantott. – Tilos egymás zaklatása, valamint egymás szobájába belépni, a cuccaink szintén tabu. – alkottam meg a szabályokat, amiket úgy éreztem, muszáj még a legelején tisztázni. –Abban az esetben, ha valaki megszegi ezeket a pontokat, bejelentjük a tábor vezetőnek elviselhetetlen magatartása miatt. –fejeztem be diplomatikusan a beszédemet. egy ideig mindenki hallgatott és éppen az említett mondatokat emésztette. Elsőként (természetesen) Adam szólalt fel.
- Jah, persze már csak az kéne, hogy duzzogva oda menjünk a táborvezetőkhöz „Most megmondalak anyának” stílusban. – nyávogta elvékonyított hangon.
- Akkor meg még is, mi legyen a büntetés cassanova? –kérdeztem fontoskodva, mert nehogy már az higgye hagyom, hogy a szobámba randalírozzon.
- Aki megszegi a szabályokat, teljesítenie kell, egy követelését annak aki ellen betett. – mondta, vigyorogva. A többi fiú szobatársa rögtön röhögve egyet értettek, majd kis gondolkozás után mi is belementünk. Mivel én nem terveztem eddig se szívatni őket, ha esetleg én rajta kapom Adamet, akkor pedig kikészítem. Vannak terveim, hihi…
- Oké! - fogtam vele kezet.
Adamék (meg a 3 fiú akivel a szobát kapta) becuccoltak a kis folyosó által összekötött másik szobába.
Sarahval kipakoltuk a kis szekrényekbe a ruháinkat meg az egyéb dolgainkat. Rögtön a fürdőbe mentem, hogy elhelyezzem a szokásos pipere cuccaimat. Benyitottam az említett helyiségbe, majd a kis párkányra ( volt belőle vagy 4) elkezdtem rárakosgatni pár krémet meg ilyesmiket. A végére az egyik polcot el is foglaltam. Hupsz..
Mire visszaértem a többi lány is megérkezett, udvariasan bemutatkoztam bár már annyira éhes voltam, hogy csak azon voltam minél előbb elérjem az ebédlőt.
Gyorsan elslisszoltam majd a kert másik felébe vettem az irányt. Páran lézengtek az udvaron, beszélgettek, ismerkedtek. Sok szimpatikus arcot láttam, sőt megtaláltam Adam egyik klónját. Na nem mintha hasonlítottak volna, viszont mindketten a magabiztos mosollyal, helyes, menő séróval hódítottak. Egy percre talán a tekintetünk is találkozott, mire elmosolyodott. Visszamosolyogtam neki majd bementem az ebédlőbe. Szerencsémre nem voltak sokan a sorban, úgyhogy igazán megkönnyebbültem. Az ételek közül kiválasztva a legfincsibbet (saláta grillezett hússal, nyammi)
az asztalokhoz mentem. Leültem , és nem éppen a legnőiesebben, de megettem a kajámat. Közben amúgy Sarah is megérkezett, úgyhogy tudtunk kicsit beszélgetni.
- Képzeld, találkoztam egy tök helyes sráccal. – kezdte az áradozást. Én csak mosolyogva hallgattam, a fecsegését. Sarah imád fiúkról beszélni, úgyhogy meghallgattam a szokásos, „Úristen de jó a haja” „ Úú, de a mosolya mindent visz” csevegést, majd elindultunk kifelé. Találkoztunk a szobatársainkkal, úgyhogy végre volt alkalmam egy kicsit jobban megismerni őket. Inett volt az egyik, aranyos, csendes lány, viszont nem az a tipikus szürke egérke, mert kifejezetten szép arca van. A másik lány Sziszi volt akire leginkább a ’humor zsák’ jelzőt ragasztanám. Poénos, vicces, élettel teli lány.

Miután ők bementek az ebédlőbe, mi Sarahval a tóparthoz mentünk, beszélgetni. A lábunkat lelógatva dumáltunk, úgy mindenről. Az egyik, amit imádok Sarahban, hogy vele tényleg mindenről tudok beszélni, sőt igazából a semmiről is. Üldögélés közben megkaptuk a ma esi programot. ( Egy fiatalabb fiú futott végig a táboron, szórólapot osztogatva.) Amin az állt ma este kerti mozizás lesz. Én személy szerint nagyon örültem ennek, mert imádom a filmeket, és ha az a szabadban van akkor csak jobban.
Hamar elszaladt az idő úgyhogy Sarahval visszasiettünk a szobánkba. Mindenki pakolászott, Inett éppen valami képet rakott fel a falra (egy kalapáccsal a kezében!!). Gondoltam segítek neki, de mikor nyúltam volna a képért, hogy megtámasszam, de valaki a fürdőben kiabált. Oda siettem megnézni mégis mi lehet a baj, mire Adam hitetlenkedve állt a tükör előtt.
-Úgy ezt most nem gondoltátok komolyan, kérdezte hitetlenkedve majd a tükör alatti kis polcokra mutatott. Hát igen, a 4 polc (amit amúgy közösen kellett volna megosztani) mi lányok telepakolt sminkjeivel, körömlakkjaival, piperéivel volt tele. Erre csak elmosolyodtam, ahogy Adam ott áll kezében a borotvájával meg fogkefével, közben egy centi hely nem volt.
- Lányok vagyunk, kell a hely. – vigyorogtam rá, majd inkább ott hagytam had egye a fene.
Visszamentem a szobánkba, hogy végre elinduljunk, de még mindig káosz volt. Inett még most sem tette fel a képet, Sziszi pedig cellukszal ragasztott fel képeket az ágya fölé, így mindenhol elhasznált ragasztó csíkok lógtak. Sarah pedig már megint a hülye színskáláival nyaggatott, hogy melyik illene jobban egy szoknyájához. Gondoltam inkább kint megvárom őket, úgyhogy az ajtón kilépve a tornácra felültem, és a gondolataimban elmerülve, beszívva a friss levegőt élveztem a nyarat.
Bonyolult gondolat menetemet, egy kar szakította meg ami lassan átkarolt a derekamnál fogva. Mondanom sem kell, hogy nem kicsit lepődtem meg.

3.rész

Sziasztok! Itt is lenne a 3.rész. Jó olvasást, és akár chaten akár kommentbe, nyugodtan írjatok. Feliratkozásért nem harapok! :) 

Reggel magától kipattantak a szemeim. Az agyam kattogott, hogy mindent beraktam-e, bár szerencsére tegnap ami eszembe jutott elraktam, hogy reggel ne kelljen kapkodnom, ennek köszönhetően sikerült alacsony vérnyomással átvészelnem az indulást.
 Gyorsan felöltöztem, egy kényelmes ruhát választottam (több órás repülő útra az kell, nem? ) majd a konyhába rohantam.  Amikor beléptem az említett helységbe Márk éppen az asztalon aludt, de komolyan a fél arca benne volt a müzlijében… Valószínűleg anya akarata ellenére korán felkeltette, hogy segítsen kivinni a csomagokat a reptérre. Ilyenkor jól jön egy fiú tesó akinek van jogsija.

- Igyekezz Márk! Mindjárt indulunk. – ébresztettem fel, mire félkomásan bekanalazta a maradék müzlit, felkászálódott és végre elkezdte kivinni a cuccokat a kocsiba. Közben én is meg reggeliztem , sminkeltem, fogat mostam majd még egyszer végig gondoltam tényleg minden meg van-e.

Elköszöntem anyától majd bepattantam a kocsiba. Márk már éppen kanyarodott volna, amikor hirtelen egy nagyot sikítottam. Márk sokkot kapott, de túlélte…  Eszembe jutott, hogy nem raktam be a telefonom töltőjét. Mondjuk amikor ezt közöltem Márkkal, ő csak egyszerűen lefejelte a kormányt. Na mindegy… Miután végre meg volt minden, elindulhattunk. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így gyorsan mentünk, de még így is a hátamon felállt szőrrel éltem át a perceket, az esetleges repülő út valamint az ’’Otthon hagytam ezt is, a picsába!”kételyeként.
Sarah felvétele után a repülőtérre mentünk. Lerendeztük a csomagokat, Márk cuki volt és végig segített. Éppen három táskával egyensúlyoztam, amikor felbukkant előttem az az idióta hülye gyerek.
Ezt komolyan nem hiszem el, képes volt idáig követni? Vagy éppen nyaralni megy? Vagy mi a fenének van már megint a 10 méteres körzetemben??!! Már éppen indultam volna megkérdezni róla, de Márk állított meg.
- Akkor ezt viszed fel a repülőre? – mutatott egy kisebb táskára.
- Igen. – válaszoltam majd abban a pillanatban megszólalt a bemondó. 10 perc múlva indulunk.

-Köszi a segítséget, hiányozni fogsz, és vigyázz a csajokkal, tapadnak mint a rágó. –öleltem át Márkot vigyorogva. Gyengéden megszorította a kezem, majd adott két puszit az arcomra.
- Te is, és vigyázok. –mosolygott rám, majd a kezembe nyomta a táskámat.
- Szerintem menned kéne! – mutatott a távolba ahol Sarah éppen vadul integetett felém.

Oda siettem a többiekhez, de mielőtt felszálltunk volna mindenképpen váltani akartam pár szót Adammel. Mintha hallotta volna a gondolataim ott termett mellettem.
- Mit keresel itt? – kérdeztem idegesen. Már nyitotta volna a száját, de megakadt a tekintete valamin (vagy inkább valakin).
- A pasid integet neked. – mutatott unottan a hátam mögé, mire megfordultam és Márk kapálódzó kezeit pillantottam meg. Azt hitte a pasim, ez tényleg bekattant.
- Te nagyon hülye vagy. – mondtam összeszorított fogakkal, ugyanis nem sok kellet, hogy kitörjön belőlem a röhögés. Inkább ott hagytam őt egyedül, had őrlődjön azon, hogy a tesóm a pasim. phf..
Felszálltunk a gépre. Hosszabb sorokba lehetett ülni, mi Sarahval a legelső sor ablak felöli részén foglaltunk helyet. A tervem az volt, hogy

felszállásig folyamatosan beszéljek a körülöttem lévő személyekhez. Mivel Sarah miután helyet foglaltunk, rá 20 másodperccel már nyitott szájjal aludt, más társaságot kellett találnom magamnak, hogy elvonjam a figyelmemet legalább egy kis időre. A baj csak az volt, hogy sajnos nem mindenki díjazta a szófosásomat, sőt úgy vettem észre, hogy az egyik csaj reklamált a stewardess-nél, hogy had üljön más mellé. Na kösz..
Ezek után inkább csak idegesen ültem a helyemen majd körülbelül 5 perc telt el a felszállástól és én már látványosan szenvedtem. Olyan pánik tört rám, hogy azt hittem bármelyik pillanatban lezuhanhatunk. Ráadásul úgy rázkódott a gép, hogy kezdett feljönni a reggeli müzli. Elővettem a kézipoggyászom, hátha találok valami gyógyszert amivel túlélhetem az utat, de azon kívül, hogy még inkább rosszul lettem a hajoldozástól, sokat nem értem el vele. Körbe kérdeztem az embereket nincs e véletlenül valakinek valami túlélő pirula, de csak valami fura szagú hányózacskót kaptam. Remélem nem használt.  Bhr….
 Végső elkeseredésemben úgy döntöttem hátra megyek inni valamit. Óvatosan kibotorkáltam a sorból  oda paszírozva magam az ülésekhez, ( nem figyelve oda a nyivákoló stewardess-re). Állapotomnak köszönhetően eltekintettem a stírölő tekintetektől amint idegen pasasok 10 cm-re vannak a hátsomtól. Sőt egyik se volt olyan kedves, hogy arrébb rakja a lábát, inkább préseljem ki magam. Az ülésekbe kapaszkodva hátra lépkedtem a repülőn, és abból is látszik mennyire rosszul vagyok, hogy arra sem reagáltam amikor valaki belecsípett a fenekembe. ( Na vajon ki? )

Hátul egy kisebb helyiségbe léptem be, ahol megpillantottam egy pici víz adagolót. Töltöttem magamnak egy keveset majd a hideg falnak dőlve lecsusszantam a földre. A hűvös eszméletlenül jól esett és az émelygés is kezdett enyhülni. Sőt a fejem egyik részén már éreztem is az idegeket és nem csak a hasító fájdalmat.
Az enyhülés addig tartott ameddig meg nem jelent Adam az ajtóban. Kérdőn nézett rám, majd kicsit hezitálva, de lecsusszant mellém.
- Minden oké? – kérdezte kissé aggódóan. Már éppen válaszoltam volna, amikor újra megszólalt.
- Csak mert nem reagáltál a taperolásra, úgyhogy most vagy az ikertestvéreddel beszélek aki valamilyen különös okból élvezi az érintésem, vagy valami komoly gond van.
- Fogd be, vagy lehánylak. – mondtam ki ezt az egyszerű mondatot, de a végén elcsuklott a hangom. Félő volt, hogy mindjárt tényleg rókázni fogok.
- Ez esetben tényleg te vagy és nem az ikertesód. – kezdte, majd mintha eszébe jutott volna valami hiper-szuper, így folytatta…
- Felhívjam a pasid, hogy megnyugtasson? – kérdezte unott vigyorral.
- Nem a pasim. – nyögtem ki, és kissé elmosolyodtam, hogy így fennakad azon, hogy megöleltem valakit.
- Nem?! Akkor meg miért ölelget egy idegen? – tudakolta idegesen.
- A tesóm volt az, te zakkant. De azért cuki, hogy így kiakadsz azon, hogy megölel valaki. – nevettem fel, bár még mindig türtőztetnem kellet a reggelimet, hogy maradjon a helyén.
- Tényleg, miért is akadtál ki, ezen? –kezdtem a csipkelődést, hátha most végre vissza tudok vágni.
- Nem akadtam ki rajta. – vette fel a híres pokerface-t  az arcára, mintha tényleg nem érdekelné a szitu. Jah persze..
- Fel sem ötlött, hogy a testvéred lehet, de mindegy.
- És én ezt most higgyem is el?
- Figyelj én…. –kezdte volna, de ebben a pillanatban megjelent a stewardess, majd mint valami filmes jelenetben csípőre vágta  kezét, és elkezdte a leteremtésünket.
- Tilos útközben felállni a helyetekről, azonnal menjetek vissza! – parancsolt ránk, majd még mielőtt visszamentünk volna kértem egy gyógyszert a csajtól.

Lehuppantam az ülésemre, majd az ablaknak dőlve vártam, hogy jobban legyek. Viszont furdalt a kíváncsiság, hogy mit akart volna mondani Adam, úgyhogy úgy terveztem, ha leszállunk, rögtön beszélek vele…

2.rész

Sziasztok! Itt is lenne a 2.rész. Jó olvasást, és ha kedvetek tartja írjatok kommentet és iratkozzatok fel! :)

A délutánom elég furcsa irányt vett. Kezdjük ott, hogy, az a hülye Adam még haza fele is velünk jött. Szerencsére az út rövid volt, így csak 8 percig kellett hallgatnom, az idegesítő beszólásit. De most komolyan vagy 4-szer próbálta felhozni a bevásárlós incidenst, nekem meg hárítanom kellett ezeket a fergeteges poénjait. Persze ő jókat röhögött rajtam, amikor teljesen hülye helyzetbe hozott.

Direkt csinálta az egészet. Amikor valami eszméletlenül béna flörtölős beszólását elsütötte, nem sok kellett, hogy lenyomjam a torkán a nemrég beszerzett felmosó rudat. ( anyának kellett egy új, mert Márk az egyik haverjával star wars háborút játszottak ... az érett 16 évesek)

- Köszönjük Adam ezt a "csodás" délutánt, de mi  arra megyünk! - mutattam az ellenkező irányba lévő utcára. Tényleg nem értettem a viselkedését, de ha ő így akar játszani akkor legyen.

- Az jó, mert én is arra megyek. - jelentette ki a szokásos vigyorral a képén.

- Na jó Adam te erre jössz, Sarah kérlek add be ezeket anyának! - elégeltem meg a szituációt. Sarah elvette tőlem a csomagokat és elindult az utcánkba.

Adamra pillantottam, aki kissé meglepetten de még mindig vidáman álldogált mellettem.

- Miért vagy ilyen hülye gyerek? - vágtam bele rögtön. Nem fogok itt óvatosan puhatolózni, elegem volt az idióta viselkedéséből.

- Nem vagyok hülye gyerek. -kezdtük a vitát.

- Akkor miért akarod az idegeimet összeroppantani?

- Mert hagyod!! -vágta rá rögtön.Na mi van??!! Mi az, hogy hagyom? Most lett elegem ebből a farokból. 

- Tudod, öröm volt ez az 1 nap ameddig elbírtalak viselni. Keress magadnak egy másik csajt akit kedved szerint készíthetsz ki. - mondtam kimérten, aztán mint valami filmben sarkon fordultam és elindultam az ellenkező irányba. 

Két lépést se tettem amikor rántott egyet a szoknyámon. Megpördültem magam körül és szikrázó szemekkel néztem rá.

- Te tényleg azt akarod, hogy kinyírjalak? - kérdeztem ingerülten. 

- Be akadt, én csak megigazítottam. - nézett rám szokásos vigyorgásával egy kis perverzséggel fűszerezve.

- Ide figyelj! - léptem közelebb hozzá, hogy még parancsolóbb legyen a tekintetem. Talán egy kicsit túl közel is, mert arcunk pár centire volt. Gondoltam egy kicsit szórakozok vele..

Meglepődött, de egyre közelebb húzta magát. Arca meglepett volt, de nagyon elégedett.

Amikor már csak egy centi volt közöttünk, hirtelen két kezem közé fogtam az arcát:

- Még egy ilyen húzás és levágom a füledet majd a seggedre varrom! - suttogtam neki, majd elégedett vigyorral elindultam haza felé. 

Még egyszer visszafordultam, Adam lesokkolva állt maga elé merengve, majd egyszerre tört ki belőle a röhögés.
Önelégült mosollyal indultam haza. Komolyan azt hitte, hogy lesmárolom?! Haha, jó vicc. De legalább kicsit vissza tudtam vágni...

Haza érve rögtön a konyhába mentem, hogy a kajákat is bepakoljam az útra. Egy puszival köszöntöttem anyát, majd neki is álltam csomagolni. Nem tervezek sok romlandó dolgot vinni.
Már tanultam a leckéből, amikor egy nyaralásra vitt szendvicsekből a egyiket a kedvenc táskámban hagytam, és csak hetekkel később vettem észre. Gusztusos látványt nyújtott...
Egész este pakolásztam. Mindet gondosan elraktam, minden helyzetre felkészülve, indulásra kész..

1.rész

Sziasztok! Itt is lenne az első rész. A nap folyamán kikerülnek a szereplők, képekkel és egy kis leírással. Ahogy a történet halad természetesen bővülni fog. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, és ha gondoljátok hagyjatok pár sort magatok után! :)


Ajjaj, azt hiszem ez nem a legjobb bemutatkozás volt. De, hát szokásosan hoztam a formám. Felpillantottam, hogy vajon az újdonsült mikulást öntöttem-e le, bár igazából mindenre felkészültem, csak arra nem, hogy egy 19 év körüli, ( ha nem állt volna össze a haja a gusztustalan trutyitól) egész helyes srác állt előttem. Elkerekedett szemekkel nézett, úgyhogy improvizálnom kellett valami okot, hogy miért is vagyok itt.
-Ööö, izé....én nem a szomszédod vagyok nyugi, csak erre jártam sétálni. - rögtönöztem igazán "profi" módon. Erre csak elvigyorodott, úgyhogy örömmel nyugtáztam, hogy szent a béke.
- Aha, és ilyen isteni kajákkal mászkálsz, mi? - kérdezte hitetlenkedve.
-Jó, igazából anyám csinálta, ajándéknak, vagy mi a fenének. - mentegetőztem.
- Ha segítesz leszedni, akkor van rá esély, hogy megbocsátok. - vigyorgott egyre szélesebben.
Egye-fene udvarias leszek így az első nap, és segítek neki. Ugye milyen cuki vagyok... :)
-Gyere! - ragadtam meg a karját és a kerti csaphoz vezettem. Elkezdte a csavargatni, gondolom azt hitte majd megtörölgeti magát, vagy nem is tudom. Felkaptam a slagot és a legnagyobb fokozattal ráirányítottam. Na ha az előbb meglepődött a kis turmixos incidensen, akkor most valószínüleg szívrohamot kapott. Most én néztem rá vigyorogva. Haha, 1:0, ide....Én természetesen nem hagytam abba, legalább hamar végzünk.
-Megőrültél??!! - ordibálta, pontosabban próbálta, mert a fejére irányítottam a slagot.
Miután a vízsugár levitte a fejét, elzártam a csapot, gondoltam hozok neki törölközőt. Elindultam befelé, de még egyszer visszapillantottam rá. Lehet kicsit hülyén viselkedtem, de miért ne legyünk haverok? Főként ha ideköltöznek.
Egy fehér törcsivel jöttem vissza, a hülye gyereken meg már nem volt poló...
- Amúgy, hogy hívnak? - kérdeztem, kizökkenve a bambulásból.
- Adam, és téged?
- Léna, és ha végeztél a szatírkodással akár fel is öltözhetnél - célozgattam. Erre ő csak elvigyorodott.
Komolyan befejezhetné már a sok vigyorgást.vagy álljon be bohócnak.
- Mennem kell, jó pakolást. - köszöntem el. Most tényleg indulnom kéne, anya bizonyára már így is azt hiszi, hogy öribarik lettünk a szomszédokkal.


- Megjöttem! - kiabáltam, amint kinyitottam az ajtót. Hát igen, mi már csak ilyen ordibálósok vagyunk.
- Drágám, képzeld meg jött a.... jesszusom mi történt veled?? - sokkolt le, amint meg látta a sütőtöktől összeszáradt szexi hajam.
- Jah, csak magamra öntöttem a tru... a turmixot - fejeztem be végül. Anya erre csak a fejét ingatta, végül is már megszokhatta tőlem az ilyen  katasztrófákat. Már éppen készültem a szobámba menni amikor is eljutott a fülemig anya által közlött információ.
- Megjött a levél?? - kérdeztem tisztára extázisba esve.
- Igen, a szobádba van, siess! - mosolygott rám anya, de én már ekkor a szobámba téptem a borítékot.

El sem hiszem!!! Mehetek!!! Jézusom, sokkot kaptam. Mire feleszméltem az ágyamon ugrálva kiabáltunk legjobb barátnőmmel. Ő éppen a skype túloldalán verte szét az ágyát. Hát igen.. amióta elkezdődött a nyár ezt az egy kicseszett levelet vártam. De, hogy miről is van szó?
Mivel mindkettőnket felvettek a közeli Saint Venox főiskolára, lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk egy nyári kiránduláson? táboron? igazából ez ilyen gólyás cucc. Csak, jelentkezéses alapon dől el, hogy ki hova megy. Mivel 4 osztályt is felvesznek, vagy 100 diák már kisebb település lenne, nem ismerkedős tábor, úgyhogy ketté választották a jelentkezést. Ami abból a szempontból nem előnyös, hogy az egyik általában nagyon ratyi a másik meg irtó jó, úgyhogy kissé nagy volt a túl jelentkezés. De.. csodák csodájára megkaptuk a jót, el se hiszem.  
De ez nem olyan "tábortűz körüli sátrazás az erdőben"
Különféle helyeken állunk meg, lesz egy hetes hajós kirándulás, utazunk repülővel, szóóóval, tele programokkal. :)
Holnap lesz az indulás, félig mondjuk már bepakoltunk, de azért egy két dolog még hátra van.
Ugrálva trappoltam le a lépcsőn, tesóm a szőnyegen feküdt füléből kilógott a füles. Maxi hangerőn üvölteni a rock zenéket, Márknak ez a nagy nyári programja.
- Elmentem! - ordibáltam vissza. Gondoltam segítek Sarahnak bepakolni. Szerencsére két utcával arrébb laknak, úgyhogy kemény 5 perces sétával már ott is voltam. Felbaktattam a szobájába, ahol legjobb barátnőm éppen kategorizálta a ruháit színskálák szerint! Megőrült.Lehuppantam a kanapéra, és figyelmesen néztem ahogy rendezkedik. Amikor nem tudta eldönteni melyiket válassza két ruha közül, felém tartotta őket a véleményemre várva.
- Szerinted a V25 vagy a S13 legyen? - kérdezte egy újabb ruha költeményt felém mutatva.
- Hogy mi van? - hitetlenkedtem.
- A sárga szoknya vagy inkább a piros rövidnadrág? - nézett rám úgy mintha kis butuska lennék és nem értenék valami teljesen egyértelmű dolgot.
- Az legyen! - mutattam az előbbi ruhára. Az ilyen dolgokat inkább rá kell hagyni,a legutóbb amikor megkérdőjeleztem az egyik ilyen értelmes tervét, vagy másfél órán át prédikált arról miért nincs igazam... komolyan ő lenne a legjobb ügyvéd. Miután végeztünk rögtön hozzám mentünk,
Gondoltam majd leül és néha- néha  beleszól ha nem ért egyet a választásommal. Aha naiv vagyok. Oda állt a szekrényem elé és elkezdte pakolgatni a ruháimat, amikor pedig gondoltam megnézem mit csinál, nemes egyszerűséggel arrébb lökött. Persze ezen nem kellett volna meglepődnöm. Inkább lementem a konyhába inni valamit.
- Mi a szart akarsz már megint?! - kiabálta a telefonba Márk. Hallottam, ahogyan régi barátnője nyivákol a telefonba. Ahh, az öcsém olyan helyes, hogy nem tudja levakarni a csajokat. Na vajon kitől örökölhette? Hihi :)
- Pszt. Ne beszélj így egy lánnyal! - suttogtam oda neki.- fő a jó modor...
- De, ma már 5-ször hívott és nem akar leállni.- sziszegte a foga között. Erre csak kuncogtam egyet majd vissza siettem a szobámba. Sarah már a bőröndöt cipzározta be,
-Nah, mehetünk vásárolni! - tolt ki az ajtón. Szuper, ez a délután.
Éppen a kapun léptünk ki, amikor barátnőm természetesen kérdezősködésbe tőrt ki.
- Milyenek a szomszédok? - tudakolta.
- Hát.. Van egy srác. Egész helyes, de ennyi.
- Jújj, az tök jó!
- Jah, marhára! - helyeseltem
- Sziasztok! - fordult be a sarkon.... Adam. Szuper, emlegetett szamár.
- Mit csináltok? - kérdezte vigyorogva. Ugye nem hallotta ahogy azt fejtegetem, hogy jól néz ki.Basszus.
- Vásárolni, megyünk úgyhogy szia! - köszöntem el mielőtt rájöhetnék az előbbi kérdés válaszára.
- Veletek tartok, ha nem gond. Hát, ha a slagos kalamajkát nyomulósnak tartottam, valószínűleg nem gondoltam teljesen bele. Legjobb barátnőmmel szinte egyszerre vágtuk rá, hogy nem, és igen. Adam mintha engem meg se hallana természetesen velünk jött. A boltba érve Sarah a polcok felé vette az irányt, régi szokása, hogy ha együtt megyünk vásárolni általában minden 10 cm-nél kisebb tárgyat dobálgatunk. Most éppen én voltam a pakoló, úgyhogy reflex szerűen kaptam el a felém repülő tárgyakat. Volt közöttük vatta, papírzsepi, gumicukor, bab konzerv ( tényleg megörült)
Éppen készültem elkapni a következő tárgyat ami egy.....egy tamponos doboz volt. Jó nem ezen lepődtem meg hanem mondjuk azt gondoltam legjobb barátnőm kicsit diszkrétebb. A bambulásom következtében sikeresen kiejtettem a kezemből. Arrébb csúsztam másztam a szememet folyamatosan a dobozon tartva. Az emberek csodálkozva nézték, ahogy 18 évesen a padlón fetrengek, de mindegy.
Már nyúltam volna a dobozért amikor egy kéz megelőzött.Felnéztem, hogy átvegyem és lám, na vajon ki volt az??? Adam, ki más...
- Elhagytad a ta... - kezdte de én félbeszakítottam.-Kösz! - sziszegtem a fogam között. Erre is csak vigyorgott. Hülye paraszt. Azt hittem legalább egy hét kell mire késztetést érzek arra, hogy kinyírjam.
Természetesen, elérte, hogy 1 nap se legyen belőle....

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust a blogomnak! Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Annyit elárulok, hogy a sztori még igazán az elején van, így több fontos dolog is van, amik a következő részekben jelennek meg. 

Részeket naponta hozok, legalább is addig, amíg a sztori beindul! :)

Ha van kedvetek nyugodtan írjatok kommentet, egy kis véleményt.
Addig is, jó olvasást....

-Léna, gyere le kérlek, van egy kis dolgod!- ordibálta fel anya a konyhából. Morcosan fordultam egyet az ágyamban, és azon gondolkoztam mi lehet olyan fontos reggel 8-kor amiért nem hagyják az embert aludni. Félkomásan kikászálódtam az ágyamból, (pontosabban akartam) de sikeresen beleakadtam a takarómba, így egy nagy koccanással a földön landoltam. Hát.... Éljenek a reggelek. Phf.. Magamra kaptam egy ízlésemnek ideális lenge ruhát, majd mint valami zombi letotyogtam a konyhába.

Az említett helyiségben finom illatok csapták meg az orromat. Gondolhattam volna... Anya egyszerűen elképesztő mennyiségű filmeket és sorozatokat néz, így valószínűleg nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy újdonsült szomszédainkat svédasztallal várja. Elképzelhető, hogy még ebédre is meghívja őket, de egyelőre beérte avval, hogy a kezem benyomott egy ....... sárga nyúlós kinézetű valamit, hozzá illő turmixszal. Feltehetőleg sütőtök lehetett a fő alapanyag mert mindenhol sárga magok, meg héjak  voltak a konyhapultra ragadva. Na nem tudom, hogy evvel jó benyomást akar kelteni vagy egyszerűen csak megmérgezni őket.. Minden esetre anya csillogó szemekkel a kezembe nyomta az ételeket, majd az ajtó felé tessékelt.

-Léna kérlek vidd át ezeket a finomságokat az új szomszédjainknak, biztosan megéheztek a nagy pakolásban. - áradozott anya. Valószínűleg elképzelte ahogy, szegény szomszédok ábrándos tekintettel átveszik a kajákat, majd a nagy összejöveteleken elmesélik milyen szuper, hogy ilyen jó barátokra tettek szert.

Ennek ellenére én még mindig félálomban kivánszorogtam az ajtón. Nem értem miért kell anyának ekkora felhajtást csinálni abból, hogy új család költözik mellénk, ha akarnak akkor úgy is átjönnek köszönni meg bemutatkozni ha meg nem akkor meg biztos valami zsémbes öregúr költözött ide a feleségével, akiknek minden bizonnyal nem az a legnagyobb álmuk, hogy kora reggel valami gusztustalan trutyival  üldözzem őket az asztalhoz. Na mindegy...

A házunk előtt két nagy kamion is állt, körülötte mindenfelé dobozokkal, meg becsomagolt törékeny tárgyakkal. Eldobált celofán, ragasztószalag meg karton darabok hevertek mindenütt. Én éppen egy dobozon estem át olyan fontos dolgokon töprengve, hogy mennyi idő alatt megy ki az ember szeméből az álom, mert miután megmérgeztem a szomszédainkat mindenképpen visszafekszem aludni.

Éppen egy ásítást próbáltam elnyomni amikor hirtelen kivágódott előttem a kapu ajtó. A kezemmel próbáltam fékezni a csapódást amivel csak annyit értem el, hogy a kezemben tartott trutyimutyi  az arcomba csapódott. Na most nem tudom, hogy reflexszerűen vagy a lendülettől vezérelve-e, de a másik kezemben tartott sütőtökös turmixot az előttem álló személyre borítottam. Mindketten meglepetten álldogáltunk, miközben a trutyi csak még jobban szétfojt körülöttünk.

Hát igen... hoztam a formám, valószínűleg már most beloptam magam újdonsült szomszédunk szívébe....